22:00 A tegnapi napomat nem fejeztem be. Mikor mentem a központba a metrón láttam egy lányt aki emlékeztetett egy kicsit Tündérkére. Lehet már én képzelődök vagy már a képzelet játszik velem. Odaérve én voltam az első így leültem olvasni, egyszer lehet eljutok odáig hogy megtörjem a rám kiszabott átkot. Alkut minden esetre egyetlen démonnal sem szabad kötni, mert ez tilos. Akinek ostobaság az egész a ne vegyen róla tudomást, de szerintem ami velem történik folyton az nem a véletlen műve. Egy szó mint száz hamar végeztem bent aláírtam a papírokat és jöttem is egyből. Szerencsére pont elértem a Ferenciek terén a 233E-t és ennek köszönhetően alig 1 óra 15 perc alatt haza értem. Reméltem hogy találkozom vele, de nem volt fent így az estét rövidre vágva elmentem piheni. Az alvás megint nem ment ezért vagy 2-ig fent voltam. Majd a sötéttől elaldutam. Reggel már a napfény volt ami felkeltett. A nap rengeteg tervéből csak egy vált valóra, hogy legyen vége. Sok dolgot szerettem volna me megtenni, de nem ment. A fejem szét akar esni a karom most legalább nem fáj és bármennyire is tudok örülni neki az eső nem ugyan olyan. Ma megint vártam, de nem láttam, semmi baj ezzel majd a következő alkalommal. Így is ez a nap az exek találkozója volt, 2 msn 1 mail. Nem tudom minek kínzom vagy kínoznak ezzel szerény személyemet. Rengeteg esetben nem én voltam a hülye és ha mégis valami nem volt jó azért bocsánatot kértem vagy legalább megbeszéltem, akkor minek rugnak belém ekkorát? Mind1 nem érdekes, ez az én nyomorom úgy sincs kivel megosztanom. Akárhányszor pozitívan akarok hozzá állni a dolgokhoz valaki mindig átfordítja. Sose leszek jól és erről részben én tehetek. Sajnos hagytam magam és nem gondoltam a következményekre, de nem érdekel vannak olyan hibáim amit szívesen elkövetnék még 1x. Szeretnék végre egy új életet kezdeni, úgy hogy valaki van mellettem és bár tudom nem egyszerű de küzdök érte. Lassan le kellene pihennem, mert holnap orvoshoz is megyek, a karomról holnap derül ki mi lesz. Ha csomó avagy sérv akkor műtét. Amúgy vicces, mennyi balszerencsés dolog megtalál. Ezen kívűl jót nevettem valamin ma, amit megtartok magamnak mert hát minek is mondjam bárkinek!? :)

"Azt mondják az idő egy vonal ami megváltoztathatatlanul halad előre a maga ütemében, de mi van akkor ha én megállok? Csomó keletkezik a vonalban mert minden feltornyosul mögöttem vagy szét robban mint egy ér amiben túl sok vér folyt?"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.