19:32 Nem tudok mit mondani. Próbálom lezárni a dolgokat és fixálni azt ami van, de egyenlőre csak az jött ki hogy ígyis szar úgyis szar. Ha azt mondom szeretnék élni megölnek, ha meg akarok halni akkor meg nem engednek el. Kezdem úgy érezni én azért kaptam ezt az erőt és tudást hogy igyekezzek másokon segíteni, míg magamtól vonjam meg az örömöt. Ez merőben baromságnak tartom, hol van ebben az egyenértékűség? Talpra álltam mert akartam és nem azért mert azt mondták hogy álljak talpra. Tegnap mikor beszéltünk azért mondtam amit mert bele látok olyan dolgokba amit mások vagy értéktelennek tartanak vagy csak simán vakok hogy észre vegyék. Sose értettem az ember miért nem ahoz vonzódik jobban ahol reálisan és minden bizonnyal nagyobb odafigyelést kapna? Hiába törödök bárkivel is ennek ez a vége? Nem véletlenül akartam végleg eltünni, mert nem bírom hogy folyton csak nagyobbnál nagyobb lyukat vájnak a szívem helyén. Remélem egyszer megváltozik a világ, mert ebben én nem akarok részt venni. Találjatok olyan embert akinek ez jól esik. Nekem ugyanis nem!!

"A tűz ami bennünk van nem azért ég hogy valaki miatt kialudjon, hanem hogy valakit életben tartson az élet hűvős szelei között!!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.