Fáradt vagyok, napok óta igazából élek a mának és jó érzés, mert ilyenkor kijön az a dolog amit elzárok. Az egyik legfontosabb igazából hogy nem gondolkodok semmit, csak mikor az éjszakaival haza felé menetelek és annyi erőm és időm van ami erre pont elég. Megtaláltam a közös pontot régi dolgaim között és ezen meglovagolva haladok előre. Vannak dolgok és emberek akik sosem fognak változni, lehet néha önzőnek tűnök, de szerintem jogosan teszem fel a kérdést: Miért vesztek természetesnek? 2 napja kértek tőlem valamit amit nem értettem "Legyél kedves velem" szerintem én sosem voltam senkivel szándékosan durva. Az ember jelleme a barátain mutatkozik meg és abból hogy nekem sok barátom van és szeretnek és bármikor bármilyen társasággal jól kijövök csak azt mutatja hogy erős jellem vagyok. Ebből kitaláljátok mi következik?

18:06 Megkaptam a névnapi ajándékom és úúúúhhhhh, nagyon imádom. Neki állok mindjárt olvasni, de álmos vagyok mert eső közeleg. Ma végre valahogy felszabadultam mikor elmondtam hogy valójában mi baszta eddig a csőröm és igen az eddigi összes barátnőmben egy közös volt: lelkileg gyengék voltak, sugárzott belőlük az áldozatok illata. Nem sértek senkit, mert igazából szerintem ez jó dolog, csak nem szeretem ha megjátsszák. Taliztam ma Atival és baromkodtunk kicsit végül Gábor haza dobott kocsival és Kittyvel együtt össze válogattak pár filmet. Megyek ledőlök és olvasom a könyvemet. Annak ellenére hogy hogy indult a napom, szerintem tök jól alakult. Nem bánok semmit, mert nincs mit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.