8:11 A napjaim egybe folytak. Szerdán egész nap dolgoztam és gondolkoztam, majd átmentem Ritához és megcsináltam a gépüket. Végre tudtam beszélni Pumbival ami nekem nagyon fontos volt. Megnyugtatott az hogy meghallgatott, mert ugye persze engem senki nem ért meg, de nem zavar. Könnyebb elfogadni dolgokat ha nem gondolok rá és dolgozok állandóan. Vannak gondok, de nincs kivel megbeszélni. Túlságosan sokat engedtem eddig és keveset tettem magamért. Nem véletlenül titok ami titok, mert bár jó szándék vezérli mások számára sértő lehet. Inkább cipelem a nyakamba mások gyűlöletes tekintetét mint hogy eláruljak másokat. Ennek mikor lesz vége? Nem tudom, de egy biztos nem olyan jó folyton másokért gürizni, mert csak fájdalmat kapsz vissza. Attól függetlenül hogy ilyeneket írok én még nagyon úgy érzem kezdek picit helyrejönni. Lesz jobb is, de mikor? Ne várj soha semmit, jön magától ...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.