22:22 Már 2 napja hogy elhatározásra jutottam és teszem amit teszek hogy megvédjek másokat és magamat. Most megcsappant picit a nézőim száma (nem néztem), de van egy olyan érzésem hogy bármit teszek bárhogy teszem sose lesz olyan ami pont jó legyen mindenkinek. Értelmetlennek látszik az egész és fura is, de nem fogok magyarázatot adni a tetteimre. Tettem, mert kellett. Nem szeretek hazudni főleg olyannak akinek nem akarok, de kénytelen vagyok hogy most az egyszer magamat védjem meg. Szerettem volna azt hinni hogy én szerves része vagyok egyes emberek életének, de már rájöttem hogy semmi olyat nem tettem vagy teszek amivel kiérdemelném a helyem ezért is inkább lemondok mindenről és azt teszem amit igazán kell. Jelen helyzetemben az életem sorrendje: Tanulás, Gábor, Anyám és a barátaim. Minden egyéb ezek után. Szerintem ha sikerül a szombati vizsga akkor beülök a kocsiba és vezetek picit, hátha lenyugszom. Sokat segített a napokban nekem pár ember és ezt szeretném megköszönni nekik. Az egyik Tündérke aki bár tudja milyen helyzetben vagyok segített felvidulni. Aztán ott van az a picur aki tanácsot adott és lehülyézett hogy ne legyek ilyen, mert nem éri meg és hallgatnom kell rá, mert ő mégis csak ...... A végére maradnak az olyan barátok akik bár nem élőben, de segítenek. Pocok és Pumbi, ha ti nem lennétek most golyóval a fejemben úsznék a Dunában.Köszönöm mindenkinek és igen, megyek Gyrosozni, megyek Inni, Állatkertbe és cukorka boltba, na meg persze LANolunk Robeszkám, mert megígértem (Anyád itt még vannak!! XD). Party és bulik ezerrel, már nincs mit veszítenem...

22:42 Néha jó lenne ha nem kellene ennyi mindent megtennem azért hogy olyat érjek el amit valójában nem akarok. Miért is teszem ha nem akarom? Mert ez a helyes és így a legjobb. Az életben mindennek ára van és úgy érzem én már túl sokat fizettem. Kicsit örülnék ha eljönne az életem azon pillanata mikor csak úgy simán megjön a boldogság, de tudom ha várom nem jön el. Csak annyit szerettem volna, csak ezt és csak ennyit. Minél többre és minél nagyobb dolgokra vágynak az emberek, annál jobban látszik mennyire hatalmas bennük az űr. Eddig mindent megtettem hogy boldog legyek és hogy másoknak boldogságot vagy örömet szerezzek, de számomra ennek vége. Itt az ideje hogy ne én fussak mások vágyaiért. Elég legyen az ostoba ígérgetésekből és a hazugságokból...

23:40 Annyira elegem lett most mindenből és mindenkiből. Árad másokból a mérhetetlen gyengeség és akiből nem abból inkább a szánalom. Alig van pár ember akiben azt látom hogy képes tartani magát és tenni amit tennie kell. Gondolkoztam és arra jutottam hogy ha nem zárom le a múltamat és nem próbálok jobban koncentrálni a jövőmre, csak jobban fog fájni. Mindig csak azt hallom "nincs rá esély" vagy hogy "az sose fog bekövetkezni". Ebből már csak az érdekelne hogy akkor minek vagyok? Miért nem öltek meg vagy hagytak békén? Nem akarok soha többé senki kis csatlósa lenni és azt végképp nem akarom hogy szánalomból vagy meg nem értésből legyenek mellettem. Van valaki akinek tökéletes élete van és mégis folyton jön "valami nincs rendben". Legyek őszinte? Annyira teszek rá hogy már kinek mi rossz és unom hogy folyton mindenkinek meghallgatom és tanácsot adok élete minden apró kis részébe mégis mindenki fosik magasról arra hogy én mit érzek. Nem akarod hogy szar legyen? Egyet tehetsz, menj el és soha többé ne gondolj rám és ne keress. Ahányszor visszajössz és belém rúgsz csak szarabb lesz. Nem bántok senkit, mert nincs értelme és nem fogok senki kedvéért szenvedni. Ennyit akarok, egyszer az életben azt hogy ne fájjon. Nem tudod elképzelni mekkora erő kell ahhoz hogy mindennap mosolyogva fogadjam a történeteket, hogy minden "problémád" meghallgassam és ha tudom orvosoljam, hogy olyan dolgokat tartsak meg magamban amit legszívesebben kimondanék, hogy minden alkalmat mikor ecseteled de jó a srác én ezt úgy fogadjam "ez csak egy állapot"? Nem, mert sose voltál itt és hidd el nekem is van bajom. Sokkal több mint neked. Legyen ez mindenkinek tanulság, én belefáradtam. Lett volna rá idő, nem is kevés, akartam hallani 3 kicseszett szót és nem hallottam ezért inkább úgy döntök nem áltatom tovább magam. Örökre szeretni fogom és ez megmarad bennem, érzem és fogom is még a halálom percében is, de nem tehetem hogy itt üljek és várjak valami olyanra amit csak én érzek úgy hogy jó lenne...

19:40 Csak azt akarom...... Csak a nyugalmat. Csak azt a percet. Csak hogy hagyatok békén!!

22:02 Bocsánat mindenkitől akik olvassák a blogomat és várták mikor írok. Volt az elmúlt egy hétben egy kisebb nagyobb érzelmi és egyéb válságom. Történtek olyan dolgok amik az életemet kicsit megváltoztatták. Az egyik ilyen tényező hogy felszabadultabban érzek, most már kicsit letisztultak azok a pontok amikben eddig úgy gondoltam csak tévedések vannak. Ha egy nap az emberre 4-en mondják hogy jó ember akkor lehet benne valami. Elég dühös voltam ma és meg kellett beszélnem valakivel/valakikkel ezt az egészet. Jobban érzem magam hogy tudom bár kicsit lelkileg összetört és nem odafigyelő valamint hiányos voltam, ennek ellenére mégis tudtam valamit nyújtani ami jó volt. Annak örülnék a legjobban ha újra egész lehetnék, ami valószínű csak idő kérdése. Ami biztos: Az érzéseim, Az életem, A tudásom, A barátaim és az a tény hogy mindig mindent megteszek hogy másoknak örömet okozzak. Rengeteg negatívum is ért, de nem foglalkozom vele, mert csak olyan ember és emberek képesek ilyet mondani nekem akik félnek vagy netalán vakok. Úgy döntöttem egy olyan ösvényt választok az élet erdejében ahol nem az fogja meghatározni milyen ember vagyok hogy mennyire szeretnek az emberek, hanem hogy én mennyire vagyok képes elfogadni a saját tetteimet.

"A titok olyan hazugság ami megóvja a barátságokat, egésszé teszi a szerelmeket és megöli a becsteleneket."