21:50 Kicsit lepihentem, de nem segített. Nem vagyok éppen jól és ezt nem igazán lehet sehogy se kezelni, ez van. Lassan eljutok arra a pontra mikor tudom hogy nem azért gyűlölöm az embereket, mert jobb életük van mint nekem, hanem azért mert nem képesek megérteni másokat. Olyan egyszerű, csak figyelni kéne a másikra. Miért van ennyi barátom és miért van az hogy sokkal könnyebben megnyílnak nekem az emberek? Egyszerű a válasz, mert figyelek rájuk. Az átlagos pasi egy nőnél bámulja a mellét, a száját, a haját, igazából bármit csak nem hallgatja mit mond. Az már merőben meglepő ha valaki nem hülyeséget válaszol a kérdéseire. Nem fogok visszasüllyedni a depresszióba, pedig van elég szar a nyakamban, mégis ennek ellenére itt vagyok és a tudat hogy nem repítek golyót a fejembe, ez tesz engem győztessé. Nem sok választási lehetőségem van, teszem és próbálok segíteni vagy hagyom és gyáván elfutok. Ha ismersz tudod melyiket választom ...

21:42 Hogy mégis mit teszek és miért teszek? Szerintem ez vitathatatlan. Az elmúlt napokban történt pár dolog ami számomra fura volt. Az egyik pillanatban kellek a másikban nem, az egyik alkalommal felejthetetlen emlék vagyok a következőben minden probléma forrása, lehetek az öröm és a kedvesség forrása, de nem lehetek az aki igazán boldog lehet. Folyton azért küzdöttem hogy emlékezzenek rám és fontos legyek, de kezdek rájönni feleslegesen csináltam. Beszélni akartok velem? Tegyétek, de ne bántsatok. Én sem tettem veletek ilyet, soha.

Fáj a szemem és változok, túl sokat egyszerre. Nem bírom el a saját erőmet, olyan mintha elindultam volna egy lejtőn és nem tudna megállítani semmi. Látom mások félelmét, a gyávaságot és a kétségbeesést, a gyengeséget. Ugyan akkor az örömöt, a megértést, a boldogságot. Milyen érzés ha mindent lát az ember? Szerintem a legnagyobb átok a világon...

6:47 Felkelni nem volt egy olyan érzés mint ahogyan az ember szokott. Volt egy érzésem és tudom hogy jól éreztem, de nem fogom magam rágni miatta. Nem sok esély maradt az élet normális fent tartására, de nem tehetek mást és engednem kell. Nem nem válaszoltam, láttam, de nem bírtam. Ha megteszem kezdődik elölről és nem akarok megint az lenni aki tesz másokért és fordítottan ez sose fog megtörténni. Vegyétek gyávaságnak vagy hülyeségnek, de nem vágyom a szenvedésre, még így is maradt elég dolog amit le kell küzdenem és nem akarok végig azon rágódni "vajon lesz még esély?". El kell mennem ma, tennem kell a dolgom, nem szabad törődnöm az érzéseimmel. Arra lesz még időm (talán), mások számítanak rám. Jó lenne egyszer végre nem egyedül lefeküdni ...

20:17 Sok olyan dolog történt ami meglepett. Szerencsém volt nem egy alkalommal ma és megismerkedtem valakivel akiben látok annyi emberséget amit nem is gondoltam hogy egy ilyen emberben van. Az én világomban úgy néztek ki a dolgok hogy akinek sok pénze van az nagyképű és köcsög és valljuk be ez nem igazán volt tévedés. Aztán ma megismertem valakit aki intelligens és szókimondó, ambiciózus és bár tudja hogy ő is alulról kezdte nem szarik mások fejére. Ritka mikor valaki érdeklődik irántam, legalább is nem egy olyan hűűű de király pasi meg stb. Ő inkább úgy kezdte mint egy normális ember, mesélt és meséltem, hallgattam és hallgatott. Meg volt a szinergia és a hullám. Na de hogy pont egy modellel? Ez nekem is nagyot ütött. Persze nem egy modellt, fotóst, tervezőt ismerek ő mégis valahogy más volt mint a többi. Mint aki fél magát adni és ha valamit úgy csinál hogy tudja bukhat inkább nevetésbe fordítja és ezzel tereli. Esély mindenre van, meglátom hogy itt mik az esélyek.

20:52 LoL. Ez a nap nagyon vicces volt. Amennyi nevetés volt ma, tök jó volt. Egyre jobban élvezem a melóm és a társaságot. Mintha néhány ember kezdene megkedvelni és azt is észre vettem hogy ha kevésbé küzdök dolgokért akkor maguktól is mennek. Biztos vagyok benne hogy sikerülni fog minden amit tervként kitűztem magam elé. Mostanában annyi pozitív dolog ér és ennek örül, hogy néhány nagyon jó momentumot említsek. A Tegnap este egy nagyon jó vidámsággal teli hülyülős est volt és bár az emlékek meg vannak, mégis jól esett újakat tenni hozzá.

Meg kell köszönnöm valamit és úgy érzem ezt csak itt és csak most tehetem meg. Köszönöm Tündérkének azokat a szavakat és tényleg jól esett. Nevetni jó, ettől leszünk egészek és épek. Veled nevetni jól esik, nem kell arra gondolnom hogy holnap már más lesz minden és kapom a savat, egyszerűen ami ma vicces és jó az holnap is ugyan olyan jó lesz. Köszönöm :)

5 napja hogy nem láttam és nem érzem azt, amit eddig, hogy muszáj látnom. Az érzés ami feszített hogy akarom tudni az életét, megszűnt. Miért? Egyszerű, megtagadom magamtól a fájdalmat. Boldog akarok lenni és ez nem menne ha folyton olyanon rágódnék amin felesleges. Az érzés megmaradt és igyekszem csak a jóra emlékezni, de nem fogok barmot csinálni magamból még 1x. Küzdöttem eleget, most itt az ideje hogy ne nekem kelljen tennem ezért!!

2:05 Ez a nap nagyon fárasztó és fura volt. A reggel furcsaságai és a barátok közelsége megmutatta hogy valójában nem kell semmi mást tennem csak hagyni hogy ők tegyenek most már értem. Jól esett valahogy mélyen belül ez az este Pirossal. Beszélgetés az emlékekről, nevetés a kanapén és hatalmas beszólások a félrehallások között. A futás a vonathoz és az érzés hogy számítok. Eddig azt hittem vagy legalább is azt próbálta velem elhitetni hogy nem érek semmit, csak mert nem vagyok olyan "szinten", de teljesen világos lett számomra a ma estében. Nem csak hogy megvan a szintem, de sokkal magasabban vagyok, annyi az egész hogy eddig nem élveztem. Nehéz dolog a világban egyetlennek lenni, de sokkal jobb mint szánalmas tucat majomnak. Az ember igazi ereje a szívéből jön. Tudom magamról hogy óriási szívem van, de azt még jobban tudom hogy egyes emberek nem érdemlik meg a jóságom. Nem fogom magamat égig magasztalni, mert akkor lesüllyednék az ő szintjükre, inkább nem törődöm vele. Vártam hogy egyszer kimondja, de nem tette ezért inkább lemondok róla. Nem kínzom magam többet, nem olvasok, nem hallom, nem érzem és nem mondom. A legjobb távol a semmiben, mert ha van valami az csak a fájdalom. Már érzem a lebegést.