1:30 Azért most írok, mert eddig relaxáltam. Siekresen túl éltem a napot amit azzal kezdtem hogy felkeléskor olyan fájdalom nyilalt a hátamba, mikor is kiderült hogy a rugó bele ált a hátamba. Nem volt nagy para csak fájt. Aztán irány a reggeli és a szent beszéd. Anyám kitalálta hogy csináljunk itthon valamit és akkor jött az ötlete hogy súroljam le a ssütőt. Megtettem és amíg száradt meg a krém is rajta feloldotta a dolgokat addig leültem MSN-ezni. Hatalmas üdvrivalgás és éjjenzés után betoppan Tündérke (hála a jó égnek). Egésznapomban szinte csak ő volt a jó. Timy valahol pusztafalván volt Muszklibruszéknál. Horton és Pumbi a barátőiknél. Aztán ugye egy keveset tudtam besznélni Tündérkével mikor is elment ebédelni :) Örülök hogy legalább tudtam vele dumálni. Ati barátom felhív hogy mit csinálok este? Mondtam neki hogy ülök és bámulok ki a fejemből, mire felvetette az ötletet hogy mennyünk ki Alvinra. Na egy olyan estének indult hogy éljen végre jó buli lesz és mindenki ott lesz és megint jól szórakozunk. Ebből az lett hogy kimentünk, megittunk egy sört meguntuk és elvileg mentünk volna gyroszozni, de sajnálatos módon ugye ünnepnap van így zárva volt. Pedig ők még atom támadás idején is nyitva vannak. Mikor búslakodva elindultunk a 33-as hoz hogy akkor haza megyünk egyszerűen totál unalmas napot írtunk be. Ali sírva vette észre az órán hogy még csak 11 óra és már megyünk haza. Lee otthon maradt a gyerekével meg gitározott, a Ko Ko zárva volt. Nem maradt más hátra mint előre. Én nem csak hogy elértem a buszomat, de onnantól hogy Atiéktól elbúcsúztam és haza sétáltam meg minden 15 perc alatt itthon voltam. Wááááááá legalább esne egy kis eső vagy valami. Be ülni a kanapéra lábakat magam álá húzzni, a TV pokrócomba betekerem magam és egy boszorkánnyal együtt ölelve forró teát inni és nézni ahogy esik az eső. Egy elég hülye szokásom hogy néha kiüök a teraszra és távcsőval nézem ahogy a villámok becsapnak. Anyám szerint hülye vagyok mert egyszer ez lesz a vesztem. Hát mondjuk, nem egy kellemes halál de minden esetre gyors :D Nem mindtha kiakarnék múlni, főleg nem most. Mikor végre van egy apró fény az alagút végén.

"Ember küzd és bízzva bízzál, ha nem megy legalább engem haggyál!!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.