8:03 Mostanában kezdem picit jobban érezni magam, pedig volna okom kiabálni. Még bele se gondoltam, hogy engem ki ismer a legjobban? Ilyenkor fogalmazódik meg bennem pár név aztán a gondolat magányában elhal. Mintha félnék erre gondolni. Egy érzés leng körül engem ami zavarodottságot okoz, de hoz magával boldogságot és bánatot is. Az élet nagy tapasztalatokat ad azoknak akik nem félnek bele vetni magukat, egy biztos én már néha túl sokszor voltam bátor. Érzem a havat, nem tudom miért? Egyszerűen csak érzem hogy nemsokára esik. Azt akarom ami tavaly engem boldoggá tett, kimenni a térre és forralt bort inni, mellé meg egy kis pogácsa. Közben bár hideg van, de akkor is jó érzés. Néha az ilyen apró dolgok azok amik az ember szívének legnagyobb vágyai. Nem a múlton kell keseregni, irány a jövő. :)

"A fájdalom nélkül járó tanulság értelmetlen, mert az emberek nem nyerhetnek semmi anélkül hogy fel ne áldoznának valamit, de ha elviseli és legyőzi azt a fájdalmat egy erős és legyőzhetetlen szívre tehet szert ... igen, egy acélszívre!!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.