21:27 Mikor kiléptem ma az ajtón megéreztem a szelet, azt a szelet........... a változásét. Nem tudom mi hozta ki egyesekből mindent elbíráló érzést, de tudom hogy belőlem a jó indulat lassan kiveszik. Az ember sokszor fájdalmában olyan dolgokat veszít el aminek köszönheti a létét másnéven az emberségét. Nem értem mért kell folyton azzal csesztetni hogy de "mert élvezzed" igazából egyáltalán nem, mert jó lenne végre ha elismernék az emberek hogy én nem egy senki vagyok. Az a baj mindennel hogy én olyan vagyok az élet filmjében mint egy producer és forgatókönyvíró, megíróm a történetet átadom másoknak segítek hogy létrejöjjön és az irányítását és fentartását is segítem ennek ellenére elveszik tőlem és ellenem fordítják. Amióta élek egy képességem van amit annyira gyűlölök hogy már szeretek, a láthatatlanság. Amíg kicsi voltam tudtam milyen jó az élet és olyan voltam mint a mostani emberek és élveztem, de most hogy úgy mond "benőtt a fejem lágya" többet zargat engem a depresszió mint az öröm. Nem kértem soha se senkitől hogy láncolja magát hozzám és azt sem vártam el hogy minden percét velem töltse csak is annyit kértem hogy szeressen, az se érdekel ha nem mutatja ki csak bízzni akarok valakiben. Teljes mértékben elfogytak ezek a személyek és olyan mint mikor az apokalipszis szélén a szakadékba bámulsz és azon töprengsz ha leugrasz vajon jobb lesz? Az az igazság hogy tudom nem lesz jobb, de így se jó. néha már szellemnek érzem magam az emberek között éppen ezért arra gondoltam hogy holnaptól arra az útra lépek amit sokan járnak mégsem engedtem magamnak a félelem miatt.........

"You hear my cry? no? and now??"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.