0:13 "nem akarom elrontani a jó kedved" Akkor esett le mit akart mondani, aztán valahogy inkább úgy gondolom jobb ha kimondom. Nem akarok többet vele és ezzel foglalkozni. Ennyi kellett hozzá hogy a lelkem utolsó maradéka is meghaljon. Hát gratulálok!! Mire számítottál? Hogy örülni fogok és az egekig meredve fogom mondani "Jajj de jó"? Mindig is éreztem hogy baromira nem kellene megbíznom másokban és most már végkép képes vagyok elfogadni ezt. Bezártam és soha többet nem nyitom ki...
1:07 Azt hiszem inkább megteszem amit már régóta kellett volna. Ennyi, nincs rá se másra szükségem. Tök jól meg vagyok egyedül, már megszoktam. :) Légy boldog én az vagyok...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.