14:49 Annyiszor ígértem magamnak mindenfélét és annyiszor akartam hogy jó legyen hogy ez egyszerűen megölt. Tudtam hogy nem szabad megnéznénem, mert igenis tudtam hogy történik valami amit nem akarok. Mégis megtörtént és egyszerűen érzem amit tudtam hogy meghalok. Mindig megfogadom hogy soha többet nem bízok senkiben és soha többet nem nyitom meg a pajzsom és most mikor a legjobban volt nyitva keresztül döftek. Mintha valami beléd nyúlna és a szívedet egy az egyben kitépné. A lelked a magányos semmi homályában az üres házak és utcák között elenyészve és áttetszően az örökké valóságig fájdalomra van ítélve. Miért nem kaphatom egyszer az életben meg amire vágyok? Miért kell annyit küzdenem valamiért amit mások eltipornak? Ha tehetném kitörölném, mindent. Nem akarok érezni és nem akarok látni. Soha többé, senkinek nem fogom mondani, soha többé senkitől nem várom el hogy adjon bármit is. Ami a legfontosabb, soha többé nem segítek senkinek. Elegem volt abból hogy kedves vagyok és azok ellenére is segítek hogy ennyire gyűlölnek. Megöltétek a jövőm, én meg elveszem a támaszt. Gyűlölet ült a szívembe, utálom az emberiséget. Gyarló, hanyatló lélektelen dögök, az ember jóindulatán élősködve fent tartják magukat és elvárják hogy így maradjon. Rábasztatok mert mostantól a páncélom áttörhetetlen lett, akartok valamit? Dolgozz meg érte!! Nálam ne probálkozz. Bár kimondtam volna és bár ne lett volna ez!! (Inkább takarodj az életemből)

"Az érzés reakció a külvilágra, érzéseknélkül nincs élet!! A testen kívűl!!!" (D@nte)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.