4:25 Megint nem sokat pihentem, de ez van. Amíg fent voltam rájöttem a probléma megoldására. Nem azért látszottam papucsnak mert féltem a másiktól, hanem azért magamnak nem mertem kimondani a dolgokat hogy nekem mire van szükségem. Határozottság a saját dolgaimról, kimondani amit én szerettem volna és nem mindig a másik kívánságait teljesíteni. Ezt nem értettem eddig, de most végre értem hogy miért volt, féltem attól hogy elvesztem ha nem teszek érte aztán végülis az kavart be hogy nem voltam bíztos abban amit akartam. Ettől a pontól soha többet ilyen hibát nem követek el, aki megkérdezi mi a bajom vele vagy mi a gond annak szívesen elmondom, mert ez is én vagyok és az én véleényem. Ha érdekli megfogadja ha nem akkor tágas a világ és ellehet sétálni. Na megyek picit ledőlni, nem járatom tovább az agyam mert végre meg van.

"Látom, érzem és tudom!!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.