2010. október 28. Csütörtök
2010.10.28. 21:59
21:42 Ezt végképp nem értem. Ha én vagyok az akiben megbíznak az emberek és tudják hogy nem verem át őket akkor miért én szenvedek miattuk? Nem tudom, egyszerűen a bunkó és tapló emberek emlékezetesebbek mint azok akik edvesek. Ha így gondolok rá akkor végülis ha kedves vagy egyben láthatatlan is. Lehet át kellett volna vernem mindenkit és hazudni, hogy mennyire hülyék vagytok és én jobb vagyok lássátok meg. Ma mondjuk eszembe jutott hogy lehet megcsináltatom a tetkómat, de még kérdéses melyik legyen, Tetszik a gyémánt farkas a karomra vagy a kézfejemre a Láng alkimista kör. Egy érdekes kérdés motoszkál a fejemben, miért adok fel ennyi mindent csak hogy másoknak jó legyen ha bele gondolva nélkülük akár jobb is lehet az életem? Abival talizom jövő héten dumálunk egy jót és aminek örülök lehet megyünk sakuraconra, nagy a kísértés hogy Aizen legyek de félek levágnék mindenkit. Ölni tudni kell. Apám lehet hétfőtől Szegeden melózik aminek nagyon tudnék örülni. Legalább nyugtom lenne tőle és béke honolna. Jövő héten Kedden Grenma koncert és nem fogom kihagyni az se érdekel ha eljönnek emberek, ha nem jönnek akkor ennyivel is kellemesebb mert a lelkem már üvölt azért hogy kikapcsoljam az érzéseim. Ott akarok állni és énekelni hogy "Van pár pillanat amiért megéri élni. Látszólag semmiség az ember mégis érzi. Jópár pillanat, van belőle bőven. Kettesben kézenfogva mezítláb a fűben mikor megszűnik minden ... nem számít semmi..... pont így .... pont most... veled szeretnék lenni!!". Ez az a pillanat amiért megéri élni. Egyébként "talán nincsen minden rendben!!".
"Ha hazudsz akkor szemét vagy, de ha ő hazudik akkor csak megakart védeni!!"
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.