19:18 Tegnap este voltam Grenma koncerten ugye bár a 6. születésnapjukat ünnepelték. Nem mondom hogy rossz volt mert tényleg imádom a zenéjüket és egyszerűen fenomenálisan jól esett hallani őket. Az egész este folyamán 2 apró momentum volt ami kicsit letargiába kényszerített volna ha hagyom. Az egyik egy telefon beszélgetés a másik pedig az utolsó szám. Na mind1, végülsi sikerült beszereznem egy polót és van 3 kitűzőm egyik Abinak mert kért. A Matrica még kérdéses hova kerül fel, de remélem amint lesz autom akkor annak valamelyik díszes eleme lesz. Kicsit zavaró volt az a sok tuskó akik pogónak nevezték azt a fajta csapkodást amit ők csináltak. Amikor az egyik megütött egy lányt erős késztetést éreztem hogy kivágjam az ablakon, de valahogy most úgy voltam vele hogy leszarom mert akartam a zenét. A végén oda mentem Csongihoz és felköszöntöttem az együttest, említette hogy nem sokára jön az új album, persze csak ha megfelelő honorárium össze jön nekik és mondtam neki hogy nem kell parázni én már bevásároltam. Valamint szóvá tettem neki hogy a régi albumok mikor lesznek elérhetőek a válasz: Tolmácsolom a többieknek és intézkedünk. Valamikor hajnal 1 felé értem haza, dobtam a tűzre még egy kis fát és ledöltem. Reggel össze kaptam magam és mentem Ati gépét megberhelni mert mindt mindent az életben ezt is sikeresen el tudják rontani az emberek. Abi megkért hogy holnapra tegyük át gép javítást így aztán bele mentem, remélem Pumbi edzésére vissza érek. Pár napja amióta elkezdtem azt a folyamatot hogy lezárjam a multam mintha űr lenne bennem, de igazából jó mert kevesebb felelőséget érzek. Eddig olyan dolgok miatt is felelőséget vállaltam ami nem az én dolgom lenne és egyáltalán közöm se lenne hozzá mégis megtettem hogy megvédjem azokat akik számomra fontosak. A múlt kísértő szellemei ellen próbáltam menekülni, de véletlenül bele akadtam pár képbe amibe nem akartam. Nem mondom hogy most húúú de depis vagyok, csak csöppet rossz érzés volt mer akkor voltam igazán boldog és ez van. Tündérkével meg most érdekes módon egész jól meg vagyok vagy legalábbis így érzem. Mintha picit közelebb lenne az elérhetetlennek dédelgetett álom hogy jobban leszek. Addig is a kéz ami mögött az igazság bújt meg most újra felfedte mondandóját.

"Az életben az a szép hogy bármi megtörténhet és az a szar hogy meg is történik!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.