19:24 Mondhatnám, de minek? Eddig azt hittem igaz hogy én látok bele dolgokat az életembe aztán ahogy nézem tovább a dolgokat inkább mások akarnak belém látni vagy éppen hiányolni valamit ami vagy nem én vagyok vagy nem lehetek én. Azt kapom meg folyton hogy mennyire jó vagyok meg mijen jófej és kedves. Nem gondoltatok bele hogy nekem már kezd elegem lenni belőle? Hihetetlen, de most ez egyszer egyetlen ember se képes arra hogy előhozzon belőlem egy cseppniy jót se. Kezdtem kiűzni a fájdalmat ammi addig sikerült is amíg a faszságokkal nem csesztek fel, majd kezdek ott tartani hogy a szeretet ami bennem volt irántatok oly mértékű gyűlöletté változott hogy az már a poklot is felperzseli. Akkor vagytok a leghülyébbek ha elhiszitek hogy nekem ez így jó. Mit megnem tennék hogy változzon és egyfolytában teszek is. Csak persze aki nem lát vissza az nem tudja mit teszek. Nem fogok siánkozni hogy az élet milyen igazságtalan, mert hiszek abban hogy egyszer minden kiegyenlítődik. Nem lehet mindig minden szar.

"Minnél jobban szeretsz valakit annál jobban irigyled, minnél jobban irigykedsz annál hamarabb gyűlölöd meg!!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.