21:42 Hogy mégis mit teszek és miért teszek? Szerintem ez vitathatatlan. Az elmúlt napokban történt pár dolog ami számomra fura volt. Az egyik pillanatban kellek a másikban nem, az egyik alkalommal felejthetetlen emlék vagyok a következőben minden probléma forrása, lehetek az öröm és a kedvesség forrása, de nem lehetek az aki igazán boldog lehet. Folyton azért küzdöttem hogy emlékezzenek rám és fontos legyek, de kezdek rájönni feleslegesen csináltam. Beszélni akartok velem? Tegyétek, de ne bántsatok. Én sem tettem veletek ilyet, soha.

Fáj a szemem és változok, túl sokat egyszerre. Nem bírom el a saját erőmet, olyan mintha elindultam volna egy lejtőn és nem tudna megállítani semmi. Látom mások félelmét, a gyávaságot és a kétségbeesést, a gyengeséget. Ugyan akkor az örömöt, a megértést, a boldogságot. Milyen érzés ha mindent lát az ember? Szerintem a legnagyobb átok a világon...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.