2011. február 13. Vasárnap
2011.02.13. 00:23
0:05 Miért érzem a bűntudatot? Miért bízol bennem? Nem lehetek a védelmed, én nem. Magamat sem bírom megvédeni, akkor hogy tudnálak téged? Talán így a jó. Idő kell. Nem tudom mennyi, lehet egy élet is kevés. Bármit teszek kevés és én próbáltam, de nem változtathatok erőszakkal semmin. Ha egyszer mégis úgy adódik változni fognak a dolgok, de most még ilyen és én nem akarom. Inkább lemondok mindenről amiről tudok, de nem akarok sem fájdalmat okozni, sem pedig érezni. Be kellett lássam aznap este végre ki mondtad, lehet nem akartad, de ki mondtad. Miért kellek neked? Ki vagyok én neked? Sosem tennék veled olyat hogy az fájjon neked, de nem hagyhatom hogy lásd miként sorvadok el a közeledben. Jobban szeretlek mindennél, de fáj. Ezt te is tudod és érzed. Nem vagyok senki Titanicjának jéghegye. Választottál, én elfogadom.
"Ha választanod kell a saját vagy mások boldogsága között, akkor is önfeláldozó lennél vagy önzőséged megrészegülésében inkább kiirtanál mindenkit?"
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.