23:20 Sokat gondolkodtam és rájöttem felesleges veszekednem. Ha igazán szeretek valakit el kell őt úgy fogadnom ahogy van és nem kell mindig mindenben azt tenni vagy akarni ami szerintem a jó. Az ember a saját hibáiból tanul és szerintem ezt mások is így vélik. Sose fogok senkinek se okot adni hogy féljen tőlem és nem fog érdekelni mi a véleményük én így érzem jól magam. Az benne a vicces hogy tényleg szabadabbnak érzem magam hogy kimondom, igen is jobban érzem magam elfogadtam ki is vagyok.

Babits Mihály: A lírikus epilógja

Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.

S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy’ van?
Vak dióként dióban zárva lenni
S törésre várni beh megundorodtam.

Büvös körömből nincsen mód kitörnöm,
Csak nyílam szökhet rajta át: a vágy –
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa. 

Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.