Volt 2 órám gondolkodni míg haza érek. Szerintem felesleges volt. Túl sokat gondolkodok azon mi jó és mi nem. Lezárhatnám könnyen és egyszerűen, de nem akartam én a gonosz lenni a történetben. Gyűlölöm szeretni vagy szeretném gyűlölni? Akármelyik is én nem akarom meg várni hogy belehaljak. Olvastam hogy az ember a valódi énjét letudja írni három dologból. Kell egy szín amit te úgy érzel kimutatja ki vagy, egy anyag amit olyan mondjon rólad aki ismer vagy közel áll hozzád és végül kell egy motívum, egy állat vagy egy természeti forma amit olyannak kell mondania aki hisz benned. Nálam az jött ki hogy Azúrkék Gyémántfarkas. A szín elmondja hogy hatalmas jósággal vagyok megáldva, de törékeny a lényem. Az anyag elmondja hogy milyennek lát a világ és hogy a látszat néha csal. A motívum pedig azt jelzi hogy milyen a lelked, az esetemben magányos és félre eső, mégis keresi a társaságot, de nem igényli. Mindenki azt hisz amit akar, szerintem szebb lenne az élet ha nem kéne folyton harcolni a semmiért.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.