20:00 Érdekes egy napom volt. Reggel elsőnek értem be a melóhelyemre és leültem a géphez, kicsit áttanulmányoztam pár dolgot majd neki álltam melózni. Annyira elakartam ma menni koncertre, csak most fáradt voltam így inkább haza jöttem. Holnap lesz egy kis ZP aztán kell pihenni, mert szombaton suli. Vasárnap ZP mentés huhh, hát azt nagyon várom. Kint lesznek páran, Ati és a barátnője, Melinda és a pasija, Husi, MZ, Rengeteg ismerősöm is. 2 hét múlva céges buli, lehet kineveztetem magam buli sofőrnek, mostanában valahogy elment a kedvem az iszogatástól. Szükségem van a maradék agysejtemre a tanuláshoz. Picit bántó volt hogy igazam volt pár dologban, de nem érdekel. Kibírtam 4 napig hogy nem néztem rá és jobb is volt egy darabig, olyan mintha az agyam azt mondaná "ne foglalkozz vele, nem éri meg". Szerintem inkább azt mondja "hagyd, idő kell neked is és neki is, ő tudni fogja mennyi". Ez kicsit olyan mintha másra várnék, de nem hiszem hogy várakozás az amire nem számítok, inkább csak egyfajta sztázis. Az elején úgy éreztem magam mint akit bedobtak a vízbe és hagynak megfulladni, de mikor kinyitottam a szememet azt láttam hogy lebegek a vízben és csak hagyom hogy lehiggadjak. Ahhoz hogy megtanuljunk lélegezni a víz alatt csak annyi kell hogy bízzunk önmagunkban és elhiggyük hogy sikerül. Ma volt egy pillanat mikor meginogtam azon hogy tényleg igaza lett volna abban hogy csak azért akarok egy bizonyos hobbit mert ő is csinálja? Ez akkor cáfolódott meg bennem mikor egyik rendelésnél valaki vett tőlünk egy Canon EOS 7D fényképezőt (amilyet veszek majd) és kicsomagoltuk, megnéztük. Mikor megfogtam éreztem hogy nem, nincs igaza. Akartam, vágytam arra hogy az enyém legyen a gép és tanulhassak. Most kicsit cenzúráztam az írásaimat mert "megkértek" rá. Nem tudom kinek volt vele bajom, bár sejtésem van, erre csak azt tudom mondani ha igazam van kimondom és bár lehet hogy fáj, de ha nincs akkor látni akarom az ellenpéldát. Mondani én is sok mindent tudok, de vizuális típus vagyok én is. Maradt még egy valami amit szívesen leírnék, de arra gondoltam ha ezt leírom talán az életem megváltozik. Ami már amúgy is megváltozott és az elmúlt időszakban sok mindent vesztettem és nyertem mégis a talpamon állok és küzdök, ha azt mondanám feladom és hagyom a dolgokat elúszni az árral akkor félek nem én halnék bele .......

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.