12:24 Fáradtan keltem hajnal 4 kor mikor rá pillantottam az égre és láttam világosodik. Gondoltam senkinek nem tűnik fel ha reggel kimegyek az emlékhegyre és elmerengek kicsit. Gyönyörű volt a napfelkelte, talán az utolsó talán nem. Amíg kint ültem és néztem a napot éreztem azt a pokoli érzés amit soha többé nem akartam érezni, mikor a lelkedet és a testedet szét akarja választani valami hatalmas erő. Felnőttem és ez egy sajnálatos tény, de az ember belsője mindig a gyerekes vágyakra figyel és az egyettlen ami eszembe jutott hogy mi a fenét műveltem eddig? Megtettem azt amit eddig még soha és kiüvöltöttem magamból minden fájdalmamat, meleremegett a környék mikor viszhangzott az "ELÉG". Szerencsémre nem vettek észre, de valahogy le is szartam ki mit gondol. Haza érve vissza feküdtem kicsit az ágyba és tv-t néztem. 10 körül meguntam és reggeliztem, mostanában nagyon keveset eszek és ez nagyon érdekes, egynap ha eszem egyszer az már jó. Na mind1 a lényeg hogy egy érzés megmaradt ami sose halványul.

15:10 Sok volt a mult és a jövő, ideje a jelenben kitombolni magunkat. Látni akarod ki vagyok? Ha kaptam volna egy cseppnyi elismerést is akkor nem csak egy ilyen baromot láttál volna aki nem szól vissza egy lánynak mert szereti. Mások a családaink és te nem érted, de a csládom érzi hogy szeretem őket és szeretem is csak azt utálom mikor megítélnek mikor nem ismernek. Nem rendelkezem 200-as IQ-val és nincsenek millióim, egy hónapban alig keresek 150-et és a barátaimon kívűl nincs nagyon életem. Abban a pillanatban mikor ez kezdett megváltozni kihúztad alólam a széket és vissza tapostál a sárba. Feküdtem eleget a földön, ideje felkelni és megmutatni kivagyok. Amikr szakítottál velem csak az járt a fejemben mit basztam el? már tudom hogy hagytam az érzelmeimet győzedelmeskedni az agyam felett. Erről többet tőlem nem hallasz, ettől a ponttól fogva az igazi valómat fogod látni és azt hogy mi lettem ezen információk tudatában. Ha egyszer is számítottam neked akkor hiszel abban hogy más vagyok és lehetek az.

“Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységed és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben élnek.”
(Dan Millman – A békés harcos útja)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.