2010. március 20. Szombat
2010.03.20. 13:17
12:50 Haza értem a kis túrából amire 9kor idultam. Bementem Árkádba vissza vittem a cipőt, adtak egy utalványt és majd ha lesz a cipőből akkor veszek megint. Kedves volt a nő és hálás is vagyok mert legalább megmenthetem az egyik emlékem. Némi szaladgálás után elindultam haza, de útközben meggondoltam magam és benéztem a Camponába. Vettem egy zacsi puffasztott rizst és nézelődtem hátha látok valami ruhát magamnak. Kifele menet össze futottam Timy nagyijával aki a kis utánfutójával robogott befelé. Haza érve felhívtam Timytés megérdeklődtem mi van vele? Itthon béke és nyugalom, szüleim a telken bátyám meg dolgozik. Enyém a ház, bár sajnos a grillnek annyi mert mint mindig mindenki lemondta.
17:20 Próbáltam, de nem ment. :) Annyira szar volt mint egy lórugás, egyszerűen nem. Inkább mint a fájós fogat, köré egy madzagot és rácsapni az ajtót. Ennyire hogy tud? Komolyan érdekelne hogy ezt hogyan tudom ennyire? A legrosszabb rémálmaim válnak eleven valósággá mikor látom hallom és érzem. Miért ilyen nehéz minden? Nem baj egyszer talán túl leszek rajta, ha nem akkor hülye voltam. Ez kell ide, hogy elhatározzam magamat. Teszek egy lépést a javulásba, de nem akarok elretteni magamtól. Bevallom félek és már tudom is mitől mert felnyilt a szemem és tudom mi az ami eddig gátolt. :)
"Lépj túl a félelmen és nézz előre!! Indulj és soha ne állj meg!! Ha hátralépsz elsorvadsz, ha visszarettensz meghalsz!! Kiálts hát a nevem ......"
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.