22:00 Hát ez a nap érdekes volt, egyszerűen fáradt vagyok és nem tudom mivel is pihenhetném ki magam igazán. Nagy részt azzal telt minden hogy reggel félkómás állapotban haza érve a szüleim megtaláltak pár igényel a jövő hétre. Nagyon örültem hogy az egyetlen alkalom hogy pihenhessek és máris elcseszik. Na mind1, ez van mert mindenkinek segítek hát ezt jelenti hülyének lenni. Bár nem érdekel hülye vagyok be vallom, fájdalmat okoztam magamnak és mégis mást akartam érte okolni? Az egyetlen aki hibás mindenért én vagyok. Az egyetlen pont ez életemben és a napomban az volt hogy Pumbival találkoztam. Átmentem hozzá hogy lássam jól van és beszélgettem vele. Annyira rosszul esik hogy tettetem a keményet és a boldog embert hol ott csak az üresség tátong. Istenem, miért kell nekem mindig jó pofát vágni mindenhez? Szarom le túl sokat foglalkoztam amgammal, ideje lenne azt tennem amihez értek, segíteni másoknak. Talán komolyan nem vagyok másért csak hogy segítsek, talán tényleg csak tényleg mások mögé bújok hogy ne akarjak változni. Komolyan nincs aki azért szeretne aki vagyok? Meg magyarázza már el nekem valaki hogy mi az hogy "túl jó vagyok"?? Ez olyan mintha azt mondanám hogy a víz túl tiszta. A keserédes moyolyom is kezd elfáradni, lőjjön már le valaki!!!!! Nincs már kedvem játszani a jót, ez csak arra való hogy ne haggyanak el. Egyedül lenni nagyon szar mégis folyton megtapasztalom. Talán tényleg farkas vagyok hogy az egyedüllét a megoldás minden bajomra. Kezdődtek a gondok Pirossal, mikor annyira megszerettem hogy egyszerűen nem tudok hova tenni. Majd jött Melisz mikor a gondok is 1000 számra halmozódtak felettem erre az lett a válasz hogy én hanyagolom el őt. A végére maradt Benihime, akiről nem mondok semmit, túlságosan fáj és nem fogom ezzel kínozni magam és őt se fogom lehangolni. Túlságosan jó napja volt és nem érdemli meg hogy elroncsam. Nem értem ezt a világot, ha annyira "jó vagyok" akkor miért történik minden szar velem? Nem lehet hogy annyira rossz vagyok hogy egyszerűen nem érdemlek mást? Szar érzés másokat boldognak látni, de ez emberi érzés, ettől én még szeretném hogy mások boldogok legyenek. Talán ezért vagyok rossz ember!? Néha már sírni tudnék annyira fáj az üresség, de egyszerűen nem akarom magam gyengének mutatni. Érzések nélkül meg csak holmi felejthető porhülye vagyok melyett az idő és a hanyagság rendre elsorvasztja. Tudom hogy ezt a blogot csak 2 ember olvassa, denem azért írom hogy bárkit is megváltoztasson vagy hassak rá, hanem azért hogy utána mindenki értse miért is!?

"Én gyűlölöm az esőt és az eső ebben a világban is eshet. Amikor a szíved zavarodot az ég felhős lesz, amikor elkeseredsz hirtelen esni kezd. Megtudsz engem érteni? Milyen félelmetes ebben a magányos világban az es esőben tévelyegni. Ha kell bármilyen erőt megadok ahoz hogy megállíts ezt az esőt. Ha hiszel bennem nem fogom hagyni hogy esőfelhők gyülekezzenek az egeden. Bízz bennem ......, soha nem harcolsz majd egyedül!!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.