14:00 Bármennyire próbálom kiélvezni a hétvége nyújtotta örömöket, de van valami ami soha nem fog nyugodni hagyni. Azért mert fél hogy engem is elveszít vagy tényleg lényegtelen pillanat heve? Szánalom vagy szeretet? Tegnap este már beteg voltam, fájt a torokom. Most meg nem tudok beszélni se és a reakció sebességem a negyede. A vállamban és a nyakamban lévő izmok olyan fájdalmat éreznek amitől már üvöltenék ha tudnék. Ennek ellenére még mindig a kérdés forog bennem. Hogy miért nem tudok boldog lenni csak egy kicsit is? Az vagyok mert örülök, de nem tudom meddig? Élek a pillanat adta örömnek, de egy percre sem szabad elfelejteni hogy semmi sem tart örökké.

"Hazugságok mögé rejtett boldogság, mosolyba temetett szomorúság!!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.