14:41 Az ember járása elárulja milyen is valójában. Az én járásom olyan mint egy emberé aki elvesztett mindent. Akartátok tudni milyen vagyok? Egy egyszerű szemfényvesztő vagyok, annak látsz aminek látatom magam. Az igazi énem egy ember aki se nem érdekes, se nem fontos. Kellett valakinek lennem hogy legyenek barátaim, hogy valaki szeressen. Eleget játszottam a szerepet amiben vagyok. Bántóan eset pár dolog, de valahogy nem tudom mi értelme lenne? "Még egy kicsit". Az elmúlt 1 hónapban legalább 6 nőt fűztem, ebből 1-el találkoztam és nem akarok többet. 3 a szokásos lelépek vagy csak barátot akarok ösvényt választotta. A másik 2 fontos nekem. A legrosszabb hogy tudom magamról hogy milyen vagyok és képes lennék bárkit az illúzióimmal ágyba csábítani, de nem vagyok ilyen. Az a 2 ember lenne az akiknek megmutatnám magam, az igazi énem, de az egyiket nem érdekli a másik meg nem akarja tudni. Tessék, ez vagyok én. Egy megkeseredett szürke ember, aki ha örül valaminek elveszik tőle és azt várják tőle hogy ennek örüljön. Nem kell semmi, soha többé és senkitől. Nem éri meg kínozni magam csak azért hogy ez másoknak boldogság legyen.

"Üdvözlöm érintem nem mutatom
Nem emlékeztetem nem kutatom
Nem zavarom zavarom csak figyelem
Belefeledkezem vele utazom"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.