20:56 Egész állónap egyetlen egy szám ment a fejemben és arra sarkalt a szöveg amire nem akarom. Nem akarom magamat gyötörni és valljuk be az elmúlt időszakban voltak napok mikor őszintén tudtam nevetni, de valahogy ez most megint nincs meg. Mivel megígértem magamnak ezért be is tartom a vidámságot. Sajnos a holnapot nem úgy érzem ahogy akartam, de mindent megteszek hogy olyan legyen. Végre sörözünk egyet Ervinnel akit imádok mert ő olyan nekem mint ha a bátyám lenne. Ő az a személy számomra aki képes úgy értelmet verni a fejembe hogy felfogjam, a képei amiket csinál egyenesen fantasztikusak és azt mondta segít hogy induljak el az úton. Gábort is szeretem mint testvért, de vele nem tudok nőügyeket és érzéseket megbeszélni úgy ahogyan vele tudom. Kicsit úgy érzem magam mint egy kívülálló a saját életemben. Sokan olyanokat várnak el tőlem amit nem akarok teljesíteni és pont ezért egyre önállóbb leszek. Eddig se támaszkodtam senkire és most se fogok. Ma összefutottam a buszon Pocokkal is, ő is baromira hiányzik főleg mikor hülyülünk :) Akinek jut egy kis ideje hallgassa meg ezt a számot és talán egy picit belelát a helyzetembe, ne csak hallgasd a szöveget is figyeld!! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.