8:02 Lassacskán lehiggadok és bár az éjszaka nem nagyon aludtam ezért fáradt is vagyok. Éppen készülök hogy menjek dolgozni, szerintem van valami abban hogy az emberek dühösek, ami valójában csak annyi hogy mások megváltoztathatatlan sorsának okán felhúzzuk magunkat. Én a mai naptól ünnepélyesen megesküszöm, soha többet senkihez nem fogok oda szambázni hogy ez meg az. Egyszerűen átvészelem aztán mikor jönnek a hullámok én kiülök a partra és nézem a sok barmot akik fuldokolnak. Az én részemről soha senki nem vizsgálja meg a dolgokat, pedig jó lenne. Itt vagyok mindig (egy alkalmat mondj amikor nem) amikor rátok szakad az ég és kell egy ember aki megtartsa. Arra senki nem gondolt hogy nekem kitartja ha elkezd dőlni? Világ életemben farkas törvények szerint éltem, mégsem vagytok képesek itt hagyni. Annyi mindenre megvan nálam a válasz, csak kiírni nem akarom. Ettől a perctől kezdve új ember leszek és kicsit többet fogom használni a NEM szócskát...

19:21 Megkaptam, miszerint én azt várom hogy másokra dőljenek a dolgok és hogy egoizmus azt állítanom "mások semmire sem mennek nélkülem". Mindenkitől bocsánatot kérek ha így látjátok, de nem így értem. Felesleges megmagyaráznom. Amit én akarok mondani az egyszerű. Annyi embernek segítettem és annyi embernek vagyok ott nap mint nap, hogy senki nem gondolt bele én mennyire egyedül vagyok? Nekem is szükségem van arra hogy valaki mondja "nem lesz semmi baj" vagy hogy "minden rendbe jön". Egyszerűen ennyit vártam és nem többet. Nem okolok senkit ezek miatt és bevallom tényleg nem vagyok egy isten király ember mert van millió és egy hibám, de azt be kell látnotok hogy emberileg és érzelmileg sokkal feljebb vagyok mint sokan mások. Örülök hogy másnak megadatott a boldogság, csupán attól mert valakinek jó még másokra ne úgy tekintsen mint kisebb ember. Ha te külsőre és származásra vagy kasztra több vagy mint én, örülj neki, de ne dörgöld az orrom alá. Ezzel nálam csak azt éred el hogy lenézzelek és szánjalak. Számomra egy nemes ember nem él vissza a hatalmával. Igen hülye voltam hogy elhittem ebből lehet valami, de nem voltam egyedül a dologgal mikor belehetett volna fejezni mielőtt elkezdődik. Belátom a hibáimat és azokat a dolgokat hogy sokszor rontottam el ott ahol nem kéne. Egyszerűen csak szerettem volna egyszer az életben boldog lenni, ha ezt nem érted meg akkor tényleg nem próbáltál megismerni egy kicsit se. Figyeltem rád és mindig, mindig tettem azért hogy valahogy felvidítsalak. Sajnálom komolyan hogy ha rossz embernek látsz és én is hogy annak mutattam magam...

18:26 Ma nem kicsit borultam ki idegileg. Reggel mikor felkelek tök normális napnak ígérkezik, sőt amíg bementem és bent beszélgettem msn-en addig még lemerem kopogni BOLDOG napom volt. Tettem egy hátsószándék mentes és pusztán baráti (bár nem tartom annak magam) gesztust amit máshogy reagáltak le. Ezzel elindult a lavina a mai napra. Olyan szinten dühös lettem hogy a kollégáim nem értették mi van. Gondoltam enyhítek rajta és neki álltam inkább zenét hallgatva dolgozni. A csomagolással egyedül végeztem 4-re. Egyszerűen elegem lett ebből. Ha kedves vagyok és próbálok normális lenni egyből fasz vagyok, ha pedig leszarom jön a zaklatás hogy geci vagyok amiért nem közlöm. Elegem van a faszfejekből és azokból akik csak jönnek hogy "jajj, de kedves és köszi meg ez meg az" aztán mikor én szorulok segítségre eltakarodnak. Pont elég volt ez, nem kell több. Üljek és nézzem premier plánban hogy milyen kúrva jó életed van? Köszi nem, inkább sírok a saját fos életemen amit persze senki nem ért meg. Válaszolok egy kérdésre amit magamnak tettem fel mikor közölte velem nem egy ember hogy milyen jól megértem őket. Azt kérdeztem meg magamtól miért értem meg? Nemes egyszerűséggel az volt a válaszom, mert érdekel mi van velük és képes vagyok átérezni. Nekem fontos minden ember, de szerintem totál felesleges néhány embert ide sorolni...

8:03 Mostanában kezdem picit jobban érezni magam, pedig volna okom kiabálni. Még bele se gondoltam, hogy engem ki ismer a legjobban? Ilyenkor fogalmazódik meg bennem pár név aztán a gondolat magányában elhal. Mintha félnék erre gondolni. Egy érzés leng körül engem ami zavarodottságot okoz, de hoz magával boldogságot és bánatot is. Az élet nagy tapasztalatokat ad azoknak akik nem félnek bele vetni magukat, egy biztos én már néha túl sokszor voltam bátor. Érzem a havat, nem tudom miért? Egyszerűen csak érzem hogy nemsokára esik. Azt akarom ami tavaly engem boldoggá tett, kimenni a térre és forralt bort inni, mellé meg egy kis pogácsa. Közben bár hideg van, de akkor is jó érzés. Néha az ilyen apró dolgok azok amik az ember szívének legnagyobb vágyai. Nem a múlton kell keseregni, irány a jövő. :)

"A fájdalom nélkül járó tanulság értelmetlen, mert az emberek nem nyerhetnek semmi anélkül hogy fel ne áldoznának valamit, de ha elviseli és legyőzi azt a fájdalmat egy erős és legyőzhetetlen szívre tehet szert ... igen, egy acélszívre!!"

22:22 Nagyon fura ez nekem. Nem értem a lényegét és félek bele menni, nem akarom hogy megint ott tartsak ahol régen. Nem szeretném elölről kezdeni azt amit próbálok lezárni. Persze, mikor ne örülnék egy ilyen eseménynek, de ha továbbra is imitáljuk a dolgokat akkor nem változik semmit és senki sem lesz képes tovább lépni. Egy kérdés mindig motoszkál bennem, de sose tudom meg mi az őszinte válasz erre. "Így mindennek a végén, megérte?" A választ majd az idő megadja. Egy másik érzés is meg van bennem, csak úgy tudom leírni hogy félelem. Nem attól amit tehetnék/teszek, sokkal inkább az érzelmi hatásától. Tovább lépni nem könnyű és van hogy lehetetlen, de én úgy érzem ez mindig megmarad. Kicsit úgy érzem árnyéka vagyok önmagamnak és az a tudat hogy sokkal erőseb vagyok mint voltam, ez az egyetlen ami meggátol abban hogy igent mondjak néha olyan dolgokra amikre régen habozás nélkül ezt feleltem. Elakarok menni? Igen. Miért nem válaszolok? Hogy őszinte legyek, sokszor reménykedem abban hogy egy nap vagy annyira meggyűlölsz hogy soha többé nem állsz szóba velem vagy megkedvelsz. Viszont nem tehetem hogy olyanra várjak ami nem belátható. Megpróbáltam kiélni magam, fájt. Most megpróbálom másban kiélni magam, teszek magamért...

8:11 A napjaim egybe folytak. Szerdán egész nap dolgoztam és gondolkoztam, majd átmentem Ritához és megcsináltam a gépüket. Végre tudtam beszélni Pumbival ami nekem nagyon fontos volt. Megnyugtatott az hogy meghallgatott, mert ugye persze engem senki nem ért meg, de nem zavar. Könnyebb elfogadni dolgokat ha nem gondolok rá és dolgozok állandóan. Vannak gondok, de nincs kivel megbeszélni. Túlságosan sokat engedtem eddig és keveset tettem magamért. Nem véletlenül titok ami titok, mert bár jó szándék vezérli mások számára sértő lehet. Inkább cipelem a nyakamba mások gyűlöletes tekintetét mint hogy eláruljak másokat. Ennek mikor lesz vége? Nem tudom, de egy biztos nem olyan jó folyton másokért gürizni, mert csak fájdalmat kapsz vissza. Attól függetlenül hogy ilyeneket írok én még nagyon úgy érzem kezdek picit helyrejönni. Lesz jobb is, de mikor? Ne várj soha semmit, jön magától ...