Tovább lépni elefelejteni valamit vagy avalakit aki mindennél fontosabb képtelenség. Legalábbis én nem tudom csak úgy kitépni magamból, mert minden egyes pillanatban mikor meghallom amit a lelkem mond csak ugyan azt súgja "ne add fel". Vannak pillanatok mikor hiszek neki, de ez az a perc mikor úgy döntöttem nem akarok nélküle élni, mert ő nem tud velem élni. Nem a midöntésünk és a szabadakarat szent, nem éri meg úgy élni hogy bármiféle szenvedést okozzak másnak. Ezeket a szavakat én mondom aki soha életében nem akart senkit megbántani és mégis mi lett a vége. Nem éri meg sem szerelmesnek lenni sem pedig kedvesnek. Ha tehetném inkább kitörölném a létezésem ebből a világból, de van aki sajnos nincs meg nélkülem. Jó lett volna ha egyszer szeretnek, de ez olyan híú ábránd amit soha sem fogok átélni. 10 éve nem hagyta el könnycsepp a szemem és most olyan vagyok mint egy folyó és nem bírom abba hagyni, mind azért mert hülye voltam. Örülök annak amit eddig az élettől kaptam, de egyszer végre kaphatnék egy golyót. Nem bírom a sok fájdalmat amit kaptam, szeretném ha elmúlna, de nem segít semmi. A pillanat mikor érzed te vagy a legjobb és senki az égvilágon nincs aki jobb legyen elmúlik, és helyét betölti az üresség és a sötét. Az érzések szét hasítanak mint egy balta. Minden egyess érzés olyan mintha egy bordámat kitépnék. Hányszor álmondtam arról hogy egyedül vagyok a világban és féltem milesz ha bekövetkezik? Hát most tudom, mert ennél jobban sose leszek egyedül. A családomat nem érdeklem, a hugommal összevesztem, a szerelem elhagyta mindennapjaimat és csak is az maradt meg mikor nincs okom élni. Mikor rá eszmélsz hogy felesleges minden amit tettél mit éreznél? Minden mozdulatod bűn volt és csak azt sikerült elérned hogy ellened fordúljon mindenki. Milyen kibaszott átkozott célból teremtett a világra minket valaki? Nem hiszek istenben mert ő sem hitt bennem akkor mi értelme? A kérdések korát éljük, de a válasz mindig ugyan oda mutat és soha senki nem tudhatja meg míg él. Nekem csak egy kérdésem maradt és erre várok választ, miért én?? Annyi szemét ember van a világon és mégis engem talál meg minden balszerencse. Kaptam erőt és kaptam szívet, de szeretetet soha, talán ez valami igazságos világ lenne? Annyira fáj hogy nem érezhetem többet a csókját, az ölelését és azt hogy valaki akinek kellek. Biztos megérdemlem mert különben nem kapnám azt, szóval ne feledjétek az élet igazságos és csak arra vár mikor veheti el azt tőled amit adott. Szerintem ez lesz az utolsó közlöny amit adok neketek, mert nem akarom  hogy elvegyek mindenkitől valamit ami neki fontos. Ha feladtál mindent engem megtalálsz ott ahol senki sem keresne. Sosem akartam nagy dolgokat véghez vinni, de most már lárom nem is fogok. Ne ábrándozzatok arról milyen az élet úgyse tapasztaljátok meg. Mint ember utoljára szólalok meg mindenki előtt innentől én már csak árnyéka leszek emberi valómnak. Kerüljetek el mert nem leszek egy szép látvány és kedves sem leszek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.