1:52 A nap a dráma napja lett. Gondolkodtam és szintetléptem. Az életet élni kell és nem folyton a multon keseregve magunkba roskadni, túl kevés az időnk hogy állandóan vissza nézzünk. Álmomban mindig egyedül vagyok a világban és keresem azt az egy embert aki fontos, de mindig mikor megtalálom mással van. Néha úgy érzem az élet nem igazságos, de így utána gondolva mégis csak az. Az életem elmúlt 21 évében alig volt össze számólhatóan 6 hónap örömöm, ezek után a maradék idő mind keserű volt. Tudod mi ebben a szép? Hogy mind ezek ellenére mégis talpra állok és mosolygok, mert van egy célom még akkor is ha azt nem veszed észre. Mindig haladok felé, mert akárhogy is nézem ha kivárom idővel a lépések maguktól is megtörténnek. Ha nem lennék fontos nem kérdeznéd hogy vagyok vagy mit csinálok? Mélyen legbelül mindig megmarad az érzés hogy sose vagy egyedül és mindig van egy utolsó valaki akire számíthatsz. Mondjak példát? Timyvel a születésnapja óta nem beszéltem, ma felhívott mert érdekelte mi van velem? Pumbi felhívott, hogy megkérdezze szerdán megyek-e vele edzeni? Pocok meglátogatott a báttyával. Benihime, bármennyire is hangzik hülyén de valahol mégis hiányozhattam neki mert azzal kezdte a beszélgetést hogy lecseszett hogy miért nem zaklatom? Ki tudja, talán vannak emberek akiknek tényleg kellek. Ezeket leszámítva kicsit kiderűlt a szívem. Ma végre elmondtam mindent ami bántott. Tündérkének is, kicsit nehéz volt mert kevésnek hittem magam, de elmondtam. Csütörtökön egy jót teázok, remélem vicces lesz. Az orvosaim tanácstalanúl álltak ma velem szembe, nem tudtak rá jönni hogy mi baja volt a szívemnek. Mire agyaltak egy órát és letekertettek velem 20 km-et futottam 10 percet és tele pakoltak elektródákkal. A végére az sikerült hogy fizikai állapotom kitűnő és semmihez sem foghatóan egészséges a testem (leszámítva ugye azt az apró tényt hogy nem vagyok egy csöpp ember) így jutottak arra a tézisre hogy lelki bajom van. Van ez egyértelmű, rossz volt átélnem egy olyan szakítást aminek értettem a lényegét, szörnyű volt túl élnem hogy minden a jövőben a hülyék kezében van, halálosan rettegtem a barátaim elvesztésétől és még ennél is jobban rettegek hogy önmagamat veszítem el (még a pókoknál is jobban) és ezzel együtt azt is ami azzá tett aki vagyok. Fájt nap mint nap azt látni hogy mások mennyivel boldogabban élnek mint én és nekik a legnagyobb gondjuk is eltörpül a nálam jelentkező apró kis semmiségeknél. Az irigység rossz dolog, de a magány ennél is rosszabb. Jó igen, én is tehetek róla hogy így alakultak a dolgok, csak sajnos ez nem olyan mint egy játék hogy "ejj elcsesztem újratöltöm és folytatom". Itt minden élesben megy és ahoz hogy valamit el is érj úgy kell keverned a kártyáidat hogy neked jussanak az ászok, mivel Pókerozni a környéken senki sem tud nálam jobban ezért azt hiszem ideje All-int mondanom.

"Az élet olyan mint a póker, ha jól blöffölsz akár a nagyoakt is levered!!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.