20:00 Már 37 órája vagyok talpon és ez idő alatt nem igazán volt időm leülni. Tegnap ez a beszélgetés nagyon meghatározó volt számomra, főleg hogy egy számomra ismeretlen úgy próbált megfejteni mint ahogyan én szoktam másokat. Nem kérdezte miért vagyok ilyen, csak annyit kérdezett "Miért hordod ezt az álarcot?". Az volt az a pillanat a napban és szerintem az életemben ami felnyitotta a szemem. Nem kell nekem maszk hogy emberek között lehessek, sokan azt az arcomat szeretik ami valójában van. Haza vittem kocsival és közben elmondta milyen jól érezte magát velünk és hogy legközelebb is csináljunk ilyen bulit. Miután mindenkit leszállítottam beparkoltam és leakartam dőlni, de már felkelt a nap. Először életemben éreztem azt hogy anyámnak szüksége van rám és nem csak a pénzre. Azt mondta egész este aggódott hogy minden rendben van-e velem (mert kocsival voltam és nem egyedül) ezért nem igazán aludt. Lehet hogy az emberek változnak ha határozottabb leszel? Bár fáradt voltam mégis pontosan beértem melózni és letoltam a műszakot. Az új helyen ma tiszteletet vívtam ki rengeteg ember szemében és ez olyan érzés mint egy koronázás. Nem vagyok jobb másoknál és sohasem leszek értékesebb, mert minden ember egyenlő, de azért jól esett. Látom magamban a lehetőséget és az akarást. Mintha nem számítana semmi csak a cél, pedig ez nem igaz. Mások is fontosak és ezt az összes barátom tudja jól. Imádlak titeket és remélem olvassátok ezen sorokat.

"Az élet olyan mint a billiárd, ha jól bánsz a dákóval bármelyik lyukba belőheted!!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.